Hogyan jött a lifestyle fotózás? A fényképészet eredetileg műtermi, beállított képek készítését jelentette. Gondosan beállított fények, merev pózok, minden a technikai tökéletességre ment. Aztán a 20. század elején a riportfotósok elkezdték az élet valódi pillanatait megörökíteni: utcai képeket, történelmi eseményeket, társadalmi problémákat jelenítettek meg mindenféle manipuláció nélkül. Ekkor kezdett el a fényképezés a világ valóságának bemutatására szolgáló eszközzé válni.

A lifestyle fotózás jóval később, a 20. század második felében kezdett kialakulni, amikor felmerült az igény az életszerűbb képek iránt. Ebben erősen benne van a dokumentarista hatás, de a különbség jelentős: míg a dokumentarista fotózás a teljes valóságot mutatja meg minden szépítés nélkül, addig a lifestyle irányzat egy idealizált valóságot teremt. Nem 100%-ig spontán, hiszen a fotós irányítja a helyzeteket, de mégis az életből merít, és a természetesség a cél. 

Mit jelent ez a gyakorlatban?  A fotózás nem egy műtermi háttér előtt zajlik, hanem valós helyszíneken: otthon, parkban, utcán, kávézóban – bárhol, ahol a fotóalany jól érzi magát. A fotós nem állít be minden mozdulatot, inkább segít megteremteni egy olyan szituációt, amiben természetesen viselkedsz. Nincsenek kimerevített pózok, az alanyok folyamatos mozgásban vannak. A tökéletesség helyett az érzelmek számítanak. 

Hozzám legközelebb a dokumentarista és a lifestyle irányzat áll. Ez az utómunkámra is hatással van. A szerkesztés során nem célom a tökéletes, magazinszerű retus elérése, ahol minden bőrhiba eltűnik, és minden egyes hajszál a helyére kerül. Épp ellenkezőleg: szeretem meghagyni a valódiságot, az apró tökéletlenségeket, mert ezek teszik életszerűvé a képet. Persze korrigálok, ha kell, de nem az a cél, hogy egy tökéletes fotót kapj, hanem hogy az érzés, a hangulat maradjon meg – olyannak, amilyen akkor és ott volt. 

Ha letisztult, minimál stílust keresel (pl. fehér háttér előtt), szép pózokkal, ez nem a te vonalad lesz. Akkor való ez a fajta fotózás, ha számodra fontosabb a hangulat, a meghittség, és az érzelmek megjelenítése, mint a tökéletes beállítás, alapos retus, vagy ha jobban szeretnél valami olyan heylszínen fotózkodni, amihez kötődsz, ahol önmagad tudsz lenni, mint egy műtermi háttér előtt.