A kanapé, a polc és mi...
A fotózásaim során elhivatottan keresem azt, ami egyszerre igazi és szép. Ezt szeretem megörökíteni, és azt gondolom, hogy ehhez az otthon a legjobb helyszín.
Gyerekkoromból két fotó él nagyon élénken bennem. Az egyik egy stúdióban készült kép az első születésnapomról (igen, ez már a ’90-es években is divat volt). Tökéletes fények, jó minőség, csinos kisruha, a kezemben egy Barbie, ami nem is az enyém.
A másik fotót anya vagy apa készítette a fürdőszobában: épp kimászom a tárcsás mosógépből, a fejemen a szennyes, én pedig vigyorgok. Borzalmas színek, silány minőség – maximális emlékérték. 😀
Számomra attól jó egy fotó, hogy jó arányban van benne az élmény és az esztétika. És véleményem szerint ezt otthon a legkönnyebb megvalósítani – vagy legalábbis abban a közegben, amiben egyébként is otthonosan mozogsz.
Hogy miért lesz igazi? Húsz év múlva már önmagában az a tény, hogy otthon készült, nem egy idegen, berendezett helyen, rengeteget hozzáad. A könyvespolc a háttérben, a régi kanapé, amin megakad a szemed. Vagy épp az, hogy „ez még mindig megvan”… A falon lévő képek, a szőnyeg mintája. Nem enteriőrfotózásról beszélek, ezek a részletek szépen elmosódnak –, de az OTTHON hangulata akkor is átjön. És ez az, ami idővel felbecsülhetetlenné válik.
A másik ok, ami miatt igazán igazi egy otthoni fotózás, az az, hogy otthon… otthon vagy.
Azt gondolom, természeténél fogva mindig van egy kis feszengés abban, amikor fotóznak minket, hiszen pont az a lényege, hogy megmarad. De otthon mégis könnyebb feloldódni. Ott én vagyok a vendég, nem Te. És ez több, mint egy „viselkedjetek természetesen” felszólítás. Inkább egy beengedés: ahol minden természetes – csak én nem, a kamerámmal. De egyébként azt képzelem magamról, hogy tök jól elvegyülök, erősítsetek vagy cáfoljatok meg. 😀
A szépséget pedig bízd rám, hogy meglássam, és megalkossam. Ez sokszor nekem is kihívás, de épp ezt szeretem benne. Nem baj, ha az otthonod nem egy kiállítótér, hanem egy valódi otthon. Meglepődnél, mennyi lakásban van legalább egy olyan sarok, ahol a fények tökéletesek egy portréhoz – pl. mint itt.
Ezzel nem szeretném aláásni a stúdiós fotózás létjogosultságát. Megértem, ha valaki egy fotózás erejéig tökéletesen szeretne kinézni egy minden szegletében hangulatos helyen.
Ez inkább azoknak szól, akik hozzám hasonlóan egyre többre becsülik azt, ami valódi, a puszta külcsín helyett
– csak eddig féltek belevágni.
A képeken Laura, Ákos és Léna – otthon.
Köszönöm, hogy megmutathatom.