Azt mondtam, nem fotózok esküvőt. Aztán mégis...
Egy nap, amit nem lehet megismételni, nincs legközelebb majd jobban sikerül. Azt gondoltam, majd akkor vállalom el, ha tökéletesen felkészültnek érzem magam — de rájöttem, hogy tökéletesen soha nem fogok felkészülni. Ezt nekem nagyon nehéz elengedni. 😀 A másik ok prózaibb: kicsik a gyerekeim. Az éjszakázás, a hétvégézés, a hajnalig tartó bulik most nem férnek bele az életünkbe. Nem akarok sem egy esküvőn, sem otthon fél szívvel jelen lenni. De nem tettem le róla végleg…
Azt szeretem, amikor ez a nap inkább egy történet, mint egy produkció. Nem a pózokról és a tökéletességről szól, hanem igazi pillanatokról. Ezeket az esküvőket keresem.
Ha kis, családias, szeretettel teli esküvőt terveztek, ahol a történet a fontosabb, mint a forgatókönyv, akkor lehet, hogy mi jól fogunk működni együtt. Az a célom, hogy visszaadjam azt a hangulatot, amit átélünk. Nem lesznek vakuk minden sarokban, de nem lesz hiány érzelmekből. A háttérben maradok, figyelek, elkapom a pillanatokat: a sírósat, a nevetőset, a csendeset is. A képeim természetesek, könnyedek, valósak – pont olyanok, amilyen a nagy napotok. Délutánig, estig örömmel ott vagyok veletek, megörökítve mindent, ami igazán számít.
Nem minden esküvő az én világom jelenleg, de azok, amik igen, nagyon közel állnak a szívemhez. Ha ilyen napot terveztek, és szeretnétek, hogy valaki megőrizze nektek a valódi pillanatokat, örömmel beszélgetek veletek erről.
Egy ilyen napból mutatok néhány kedvenc pillanatot. Nagyon köszönöm Lilinek és Krisznek a bizalmat, igazi ajándék volt számomra, hogy ott lehettem.
