Az utómunka ereje: így hozom ki a legtöbbet a képeimből
Az utómunka legalább annyira fontos része a fotózásnak, mint maga a kattintás. (Időben nagyjából négyszer annyit töltök vele, mint a fotózással.) Ez nem azt jelenti, hogy rádobok egy filtert, hanem azt, hogy megpróbálom előhívni azt a hangulatot, amit szeretnék. Itt van néhány előtte-utána kép, ami jól mutatja, hogy néhány apró változtatás hogy kelti életre a fotókat!
RAW vs. JPG – Mi a különbség, és miért nem adok ki nyers képeket?
Sokan kérdezik, miért nem kapják meg a nyers fotókat. A válasz egyszerű: a RAW fájl nem egy kész kép, hanem egy digitális negatív. Egy 20-30 MB-os fájl, ami rengeteg információt tartalmaz a színekről, fényekről, de első ránézésre fakó, kontraszttalan és élettelen. Az utómunka során hívom elő belőle a valódi tónusokat.
A JPG ezzel szemben egy feldolgozott kép, amit a telefon vagy a fényképező automatikusan szerkeszt és tömörít. Ezért néz ki egy telefonos kép „készen”, míg egy RAW fotó nem. A RAW nem a végleges fotó, hanem az alapanyag – olyan, mint egy vázlat egy festményhez.
A szerkesztés során a célom a természetes hatás, ezért minimális változtatásokat végzek:
- Kiemelem a fő témát, hogy ne vesszen el a háttérben.
- Finomítok a fényeken és a színeken, hogy élőbb legyen a kép, és visszaadja azt a hangulatot, ami a valóságban volt.
- Ha szükséges, eltüntetek egy-egy nagyobb bőrhibát, kikandikáló melltartópántot, de nem viszem túlzásba a retust.
Az utómunka nem trükközés, nem csalás, és nem egy filter. Ez a fotózás befejező lépése, ahol a kép végre olyanná válik, amilyennek elképzeltem.
