Több ezer kép, kevés emlék
- családi emléket őrizni nem luxus
Ma már mindenki fotóz.
Biztos vagyok benne, hogy van a telefonodon maszatos, mindent összekenős, cuki alvós, apa/anya cipőjében totyogós kép a gyerekről, és biztos tudnád még folytatni a sort.
Mi a baj ezekkel a képekkel? Semmi.
És hogy mi hiányzik belőlük? A művészi látásmód, a hangulat, időnként a minőség, de legfőképpen Te.
Soha ennyi képünk nem volt a családunkról — és soha nem volt ennyire kevés igazi emlékünk róla. Hogy mit teszek a képeimmel, hogy ne vesszenek el a süllyesztőben, arról írok majd külön fejezetet.
Most arról szeretnék beszélni, miért fontos az igényes emlékmegőrzés.
A telefon lát. A fotós észrevesz.
Szerintem a különbség elsősorban nem az eszközben keresendő, hanem a látásmódban. A művészi látásmód nem azt jelenti, hogy minden tökéletesen megrendezett. Azt jelenti, hogy valaki tudja, honnan szép a fény, mikor őszinte a mozdulat, melyik pillanat a valódi és melyik erőltetett. Amikor valaki érzi, hogyan teremthető meg egy képen a harmónia. Ez vizuális történetmesélés kompozícióval, fénnyel és utómunkával. Biztosan kell hozzá tehetség, de látom magamon, hogy tanulható. Ettől válik a fotózás dokumentálásból művészetté, a fotós pedig képkészítőből alkotóvá.
Az utómunka nem egy “filter”, hanem hangulat.
Néha annyira megfoghatatlan, mitől lesz jó egy fotó, a legtöbb ember mégis azonnal érzi. A telefon automatikus szerkesztése gyors és lelketlen. A tudatos utómunka viszont érzelmi réteget ad a képhez: egységesíti a színeket, kiemeli a fényeket, finoman vezeti a szemet, megteremti az időtlen hangulatot. Nem az a cél, hogy minden szebb legyen, mint a valóságban, hanem hogy a kép nyugodtabb, letisztultabb, érzelmesebb legyen. Egyszóval a lényegre tereli a figyelmet. Ettől lesz egy fotó képkeretbe való, nem csak sztoriba.
És igen: a minőség számít. Nem csak esztétikailag.
Egy profi családi fotó nagy felbontású, részletgazdag, éles marad vásznon, fotópapíron, albumban. Ehhez viszont technikai minőség kell: fényerős optika, szenzor, dinamika, élesség, színmélység. Ezek miatt lesz évek múlva is vállalható minőségű egy fotó.
A legfontosabb érvem a profi képek mellett, hogy a minőségi fotó a kapcsolatot mutatja meg, nem csak a pillanatot dokumentálja.
A telefonos képek többsége sietve készül, rossz fényben, rossz szögből, rosszul komponálva, de a legnagyobb baj, hogy valaki mindig hiányzik! Vagy ha nem, akkor előlapi kamera… de azt hagyjuk. 😄 Nem is figyelsz arra, hogy jó legyen, csak hogy legyen. Egy profi, tudatosan elkészített családi fotó viszont megmutatja a kapcsolatotokat: az érintéseket, ahogy a gyerek rád néz, ahogy hozzád bújik, ahogy együtt vagytok. Nem azt, hogy mi történt, hanem azt, hogy kik vagytok egymásnak.
A telefon a hétköznapok naplója. A minőségi fotó pedig a család vizuális öröksége.
A telefonos képek fontosak, tényleg. Én is csinálom őket. De azok az élet zajai. Az igényes, művészi családi fotó az, ami megmutatja a történeteteket. Nem csak dokumentál, megőriz.